Bűnözési mutatók a cigány kisebbség körében

Európában Magyarország kivételével – hazánkban 1974 és 1989 között a kriminálstatisztika külön számba vette a cigány származású bűnelkövetőket – jelenleg nincs hivatalos statisztika e bűnözési formáról. 1970-ben Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275 család kriminalitását vizsgálta. 1977 és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot végzett a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről.
2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében roma) bevándorlók közül került ki.
Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit. (Tauber I. (1988): Cigányság és bűnözés. BM. Könyvkiadó, Budapest), azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni.

A francia kutatás a következő megállapításokat tette:

* A cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét a kisebb súlyú bűncselekmények jellemezték (lopások). A kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint más népességben.

* Leggyakoribb bűncselekménytípusok:

o emberölések – legjellemzőbb féltékenységi indítékból
o hivatalos személy elleni erőszak
o vagyon elleni bűncselekmények

A csehszlovák felmérés szerint az összes cigány bűnelkövető aránya 3-4-szer magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké. A fiatalkorú cigányok kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány fiatalkorúak bűnözésének. A leggyakoribb bűncselekmények a lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.

Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók.

1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében.

1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.

Ezeknek a statisztikáknak az értéke azonban erősen kérdéses. Dr. Póczik Szilveszter szerint:
A kommunista időszakban bevett "cigánybűnözés" kifejezés megengedhetetlen módon szimbolikus kapcsolatot teremtett a roma etnikum és a bűnözés jelensége között, és sajnálatos módon ezt erősítette a 70-es és 80-as években készült külön cigány bűnügyi statisztika is. Ezek a statisztikák azonban diffúz módszertani bázisok miatt korábban is csak korlátozottan voltak használhatóak, a valóságban inkább azt mértek, hogy a rendőrség - a romló felderítési mutatókat kompenzálandó - mikor, milyen intenzitással dolgozott a cigányok körében. Egy 2007-es felmérés szerint a büntetésvégrehajtási intézetekben a fogvatartottakkal foglalkozók átlagosan 54%-ra becsülték a cigány származásúak arányát. A legmagasabb arányt a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Bv. intézet 90%-os értéke mutatja; a másik véglet Vas és Győr-Sopron-Moson megye: itt az elítéltek 26%-a cigány származású. A kutatás következtetése szerint a Magyarországon ismertté vált bűnesetek elsődleges motivációja a szegénység: az eljárás alá vont személyek száma drámaian megnőtt a kilencvenes évek elejétől, de túlnyomó többségük továbbra is az alacsony iskolai végzettségűek, a rossz szociális körülmények között élők, a szakképzetlenek, a tartós munkaviszonnyal nem rendelkezők, illetve a munkanélküliek közül kerül ki.

Bár nemzetközi összehasonlítások nincsenek, mégis, Magyarországon szintén jellemző bűnözési forma az uzsora, vagyis extrém magas kamatra adnak kölcsönt a rászorulóknak. Az Ormánságban egy helybeli polgármester elmondása szerint a helybeli uzsorások 100%-ban cigányok.